ÉDES ÉTEL - ÉDES ÉLET?!

Az itt következő ismertető – helyhiány miatt – a cukorfogyasztás káros hatásainak csak egy részét mutatja be, ettől sokkal több létezik...

Főgonosz: a cukor          Ha tisztában lennénk azzal, milyen és mennyi komoly testi és lelki betegséget okoz a túlzott cukorfogyasztás, talán sokkal többen határoznánk el az étrendünkön való radikális változtatást, s magunk lepődnénk meg a legjobban, mennyi problémától szabadulnánk meg egycsapásra!             A legtöbb, kereskedelemben kapható édesség fő alkotórésze a finomított cukor, amelyet 99.9 százalékban a szacharóz nevű anyag alkot. Ez úgy készül, hogy a cukorrépából vagy -nádból mindent kivonnak: rostot, vitamint, fehérjét, ásványokat, összesen a növény 80 százalékát. Ami megmarad, az a “tiszta” tömény kristálycukor.                 A természetben megtalálható édes ételek (gyümölcsök, zöldségek) zamatát a szacharóz, a fruktóz és a glükóz sajátos vegyületei biztosítják , amelyek semmilyen káros hatással nincsenek a szervezetre, mivel azok a vérbe csak fokozatosan adagolva jutnak el, lassan emésztődnek.. A kristály- vagy finomított ipari cukor nagy mennyiségben való fogyasztása azonban óriási terhet ró szerveinkre.                 A cukor által okozott alapprobléma a vércukorszint erős ingadozása. Ezt általában nem tartják betegségnek, de az ebből eredő szimptómákkal a beteg orvoshoz fordul, jóllehet ha tudná, hogy az elfogyasztott táplálék a ludas a dologban, maga is tudna baján segíteni. A vércukorszint drasztikus emelkedése vagy süllyedése sok problémánk okozója lehet, a cukor emésztése ugyanis nem lassan, fokozatosan megy végbe, hiszen az emésztőszerveknek nincs mit lebontaniuk. Ehelyett a cukor rögtön felszívódik a belekből, s bekerül a véráramba, pillanatok alatt többszörösére emelve a vér cukorszintjét. Szervezetünk ekkor riadóztat: bonyolult hormonális folyamatokat indít be annak érdekében, hogy a vércukor szintje visszaessen, de mivel ennyire drasztikus változást nem képes tökéletesen kezelni (gondoljunk csak bele: a túlzott cukor- és édességfogyasztás csak a huszadik századtól kezdve van jelen az emberiség életében!), az a cukorfogyasztás előttitől jóval alacsonyabb szintre fog lezuhanni. A vércukor zuhanása következtében felriad a mellékvese és megindít egy védekező mechanizmust, és azt teszi, amit csak stresszhelyzetben szokott: termelni kezdi az adrenalint, hogy a testet előkészítse az önvédelemre, agresszivitásra, valamint hogy értesíti a májat, hogy engedjen a vérbe glukózt a raktárból. Ennek hatására hangulatunk megváltózik, idegesség, ingerlékenység, látomás, reszketés, nyugtalanság balsejtelem aggodalom vesz erőt rajtunk. Ily módon akár fóbiák is kialakulhatnak!. Ha este a kisgyerek cukros kakaót kapott, ne csodálkozzunk, ha felsír éjjel, mert rémálmai vannak. Már gyerekeknél is megfigyelhetjük a hangulatváltozást, annak ellenére, hogy a gyermek alapjában véve vidám természetű, előfordulhat, hogy látszólag minden ok nélkül feszültté, nyűgössé, agresszívvé válik! Ilyenkor elgondolkodhatunk, vajon mennyi cukrot evett meg előzőleg...                 A cukor lebontásához a szervezet kalciumot von el a csontokból, s ez okozza, hogy a nagy mennyiségű édességet fogyasztók csontjai idővel gyengülnek, deformálódnak, illetőleg a cukorfogyasztó gyermek szervezetében el sem tud raktározódni az ideális növekedéshez elegendő mennyiségű kalcium.                 Az ipari cukor másik nagy bűne, hogy B-vitamint von el a szervezettől, ennek folytán az idegrendszer károsodásához vezethet. Számos idegrendszeri megbetegedés, tanulási zavar és viselkedési probléma hátterében állhat túlzott cukorfogyasztás! Amerikai kutatások bebizonyították, hogy azok a népcsoportok, amelyeknek tagjai napi rendszerességgel fogyasztanak finomított cukrot, sokkal agresszívabbak, idegesebbek, valamint  szociálisan kevésbé érzékenyek, mint azok a népek, amelyek főleg természetes ételeket, s ezekben finomítatlan cukrot fogyasztanak rendszeresen. Az is tudományos tény, hogy az édességfogyasztásra is rá lehet szokni, sőt szenvedélyünkké válhat. Ez úgy történik, hogy amikor cukor jut a vérünkbe, kissé emelkedik a hangulatunk, a jókedvünk. Ezt tudat alatt megjegyezzük, és fokozatosan cukorfüggővé válunk. Hamarosan azonban a máj és a hasnyálmirigy megelégeli az állapotot, igy a hasnyálmirígy inzulint választ ki, és néha többet is, mint amennyit kellene. Ennek folytán olyan depressziós szintre “zuhanunk le”, hogy néha a pokolban érezzük magunkat. Ez az állapot hasonló bármely szenvedély tárgyának megvonásakor előálló helyzettel, ezért – hasonlóképpen a többi közismert méreghez, mint a koffein, a nikotin, a drogok és az alkohol – az édességről is nagyon nehéz leszokni.                 Ha mindez még nem volna elég, immunkutatók megállapították, hogy a túlzott édességfogyasztás – mivel A C-vitamin és a cink raktározását is gátolja – a szervezet betegségekkel szembeni immunitását is csökkenti, emellett számos ételallergiát, emésztési rendellenességeket, túlsúlyt, fogszuvasodást és komoly bőrpanaszokat is okozhat. Minél tovább nem veszünk tudomást a cukorfogyasztás veszélyeitől, annál szaporábban jelentkeznek a különféle betegségek. Kísérő tünetek lehetnek a vékonyodó bőr és haj, légzőszervi betegségek, megnagyobbodott nyirokmirigy stb. Végül cukorbetegség alakulhat ki.   Leszokás és megelőzés   Láthatjuk, hogy a test milyen megpróbáltatásoknak tesszük ki, ezért érdemes megreformálni étrendünket, és drasztikusan csökkenteni a cukorbevitelt, ezáltal pedig a vércukor szintjének ingadozását is! Ebben jelentős szerepet kapnak és segítséget nyújtanak a B vitaminok – különösen a B3, a niacin segít optimális szinten tartani a cukrot. Ha ez még krómmal párosul, sikeresebb harcot folytathatunk a cukor ellen, mivel a króm megakadályozza annak felhalmozódását a vérben. Ugyanezt a szerepet töltheti ba a cink is. A kalcium szedése megelőzi, hogy a szervezetben lévő cukor azt a csontokból vonja ki, az E vitamin pedig segít a májnak a cukor tárolásában.                 Kisgyermekeink érdekében pedig csak egyet tehetünk: előzzük meg a cukorfüggőség kialakulását! Gondoljuk végig alaposan: valóban szüksége van csemeténk fejlődő szervezetének a boltokban, reklámokban magukat kellető csicsás csokikra, cukorkákra? Ezeknek semmilyen tápértéke sincs, semmilyen hasznos anyagot nem tartalmaznak, csak olyan energiát, amelyek természetes, emberbarát táplálékokból is beszerezhetőek. Ha apróságunkat a kezdetektől fogva a természetes és nem az émelyítő ízek szeretetére neveljük, nem kínáljuk cukros teával, nem cukrozzuk meg ízetlennek talált ételét, kevésbé fognak rá hatni mind a “fogd rá a nyuszira”-típusú reklámok, mind a cukorevő környezet. A nagyobbacskákat pedig sok kitartással, okos magyarázattal, de főleg példamutatással formálhatjuk olyan felnőttekké, akiknek nem elsősorban az édes étel édesíti meg az életét.     Szerző: Oyeyele Monika