3-4 éveseknek:

Boltos. Nem tudom, mikor merült feledésbe ez a kézenfekvő játék: harminc-negyven éve még nap mint nap játszották a gyerekek. Anyagigénye minimális, hiszen azzal játszunk, ami otthon van, a helyigénye is épp akkora, amekkora a rendelkezésünkre áll. Alakítsunk ki egy kis pultot a konyhában vagy a nappaliban, terítsük le abrosszal, papírral, majd a gyermekkel közösen rendezzük el rajta a bolt „árukészletét”. Ez minden lehet a gyümölcstől az evőeszközökön át a könyvekig. Beszéljük meg, melyikünk lesz a boltos, melyikünk a vásárló (legfeljebb cserélünk, ha nagyon nem megy). Bevonhatjuk a játékba a plüssmackókat is: ők lehetnek a „gyerekek”, akiknek „anyuka”, „apuka” vásárol. Ha kosarat is használunk, a vásárolt áru el is vihető.

Főzőcske. Ezt is mennyire elfelejtették az anyukák! Pedig hát főzni úgyis muszáj – legalább legyen élvezetes a gyerek számára is. Renbdezzünk be neki saját kis konyhát, kaphat  - megmosott – krumplit, répát, bármit, még nem túl éles kést is, aztán fejébe csaphatja a kuktasapkát, felkötheti a kötényt, és dolgozhat akár órákon át is, hogy a mackóinak végre valami rendes jusson a tányérjába. Ha pedig nekünk segíthet, az a legnagyobb élmény – ha ehető lesz a végeredmény, talán még apu is kaphat kicsit belőle.

Útépítő. Játszhatjuk azt is, hogy lakásunk mocsárrá változott, és csak úgy tudunk közlekedni benne, ha utat építünk. Az építkezés anyag aztán bármi lehet, ami a lakásban fellelhető: könyvek, virágcserepek, fazekak. Figyelem! Az alapanyagokból csak az út szélét építjük meg, nem lépünk rá, hanem közöttük kell ügyeskedni, hogy eljussunk a konyháig, fürdőszobáig. Játszhatjuk azt is, hogy aki lelép az útról, zálogot ad – ezt majd persze ki is kell váltani.

Házépítés. Ahol van matrac, esetleg nagyobb párnák, már szinte minden készen van a házépítéshez. Egy felfordított fotel, egy sarok – tulajdonképpen bármi lehet a ház. A gyerekek általában hihetetlenül találékonyak, mit és hogyan kell felborogatni, felforgatni ahhoz, hogy hamarosan a legtökéletesebb káosz közepén kialakuljon egy kis vacok, ahová befészkelhetik magukat – és egy cseppet sem lesz ellenükre, ha kivételesen a tízórait, uzsonnát is ide kapják. A hazatérő apukák különösen szoktak örülni a lakás állapotának.

Fodrász szalon. Ne gondoljuk, hogy csak a kislányokat érdekli a szépészet: a kisfiúk is nagyon boldogak, ha a mi hajunkat, apuét, vagy a süniét kicsit átalakíthatják. Ha több gyerekünk van, mindegyik korosztály élvezni fogja. És még egy nem elhanyagolható szempont: a rémséges hajmosás is megoldódik!

Ritmusjátékok. Ez a legegyszerűbb, mert a kezünk mindig kéznél van – bár tulajdonképpen bármivel alakíthatunk ritmusszekciót. A lényeg az, hogy a gyerek próbálja meg utánunk ütni, tapsolni, kopogni a bemutatott egyszerű ritmust. Ez a játék nem túlságosan hosszú – ám annál élvezetesebb (különösen a szomszédok számára, ha már a lábasfedők kipróbálásánál tartunk). Több gyerekkel ritmusláncot is játszhatunk: add tovább a hallott ritmusképletet! Aki ront – úgyis ront -, az zálogot ad.

Dallamjátékok. Írjunk dalt! Akár meglévő dallamra más szöveget (ez az egyszerűbb), akár új dallamot vershez vagy saját szöveghez, mérhetetlen boldogságot okoz a gyereknek, hogy zeneszerző lehet. Ha van otthon zeneszerszám, ezzel teljesebbé tehetjük az élményt. Amúgy is nagyon javasolom minden kisgyermekes anyukának, minél előbb barátkozzon meg a furulya, xilofon, kazoo, pianino vagy gitár ötletével – gondoljon arra, még mindig jobb, mint egy komplett dobszerelés vagy harsona. A játék megkoronázása, ha a frissen készült dallamot felvesszük magnóra – de még jobb, ha videóra, hogy aztán este a teljes család előtt bemutathassuk a produkciót.

Sötét-játék. Kössük be a gyerek szemét és készítsünk a keze ügyébe különböző tárgyakat. Tapintás útján próbálja kitalálni, mit fog meg. Kisebbeknek egyszerűbb dolgokat, nagyobbaknak mind bonyolultabbakat adjunk feladványként. Ha téveszt, jöhet a zálog! Persze csak úgy tisztességes a játék, ha mi is beszállunk.

Fessünk a kezünkkel! Nincs annál jobb, mint maszatolni – máskor úgyse szabad. Készüljünk fel minden rosszra, terítsünk újságpapírt a kőre, adjunk rossz esőköpenyt a gyerekre, és általában is felejtsük el kicsit a rendet és a tisztaságot. Kaphatóak olyan festékek is, amelyek nem tartalmaznak egészségre ártalmas anyagot – így az sem baj, ha a kicsi arca, szája, nyelve, haja csupa festék lesz. Készítsünk elő egy minél nagyobb fehér papírt, még jobb egy hatalmas ív csomagolópapír, vizezzük be a kezünket, maszatoljuk bele a festékbe, aztán  jöhet az alkotás: tenyérlenyomatok, ujjcsíkok, bármi. A műalkotást természetesen kitesszük a falra! (A takarítás pedig sürgető igénnyé válik hirtelen.)

Rajzoljuk meg a családot! De ne úgy, ahogy eddig! Kelll hozzá sok csomagolpapír, lehetőleg minél nagyobb. Fektessük a földre a papírt, majd kérjük meg a gyereket, hogy rajzolja körül a papírra fekvő testvérét – testvér híján anyukát, apukát, mackót, nyuszikát -, majd a körvonalat színezzük olyanra, amilyen még sose volt.

Díszítsük fel a lakást! Nem kell valami nagy dologra gondolni: a legegyszerűbb, ha papírláncszemeket ragasztunk össze, egymáshoz illesztve. Ehhez szükség lesz rengeteg színes papírra, ollóra – jobb, ha a csíkokra szabdalásban segítünk. Mutassuk meg a gyereknek, hogyan tudja pontosan összeilleszteni a csíkok végét, és hogyan kell összeilleszteni a két láncszemet. Tapasztalataim szerint órákig elvannak ezzel a kicsik. Ha elkészült a több méternyi színes papírlánc, mehet a plafonra. Meglepően jól mutat.

Festhetünk az ablakra is – ha nem vagyunk kínosan pedánsak. Akár vízfestékkel, akár természetes anyagokkal gyorsan meg lehet festeni az ablakokat: célszerű igényjellegű formát választani, de legalább ilyen jól mutat a nagy januári szürkeségben egy pálmafás tengerpart. És ha nem tetszik, bármikor lemoshatjuk, ezzel megoldottuk az ablaktisztítás kérdését is!

Zoknibábok. A lyukas zoknik mindig bosszantják az embert, mégse kell feltétlenül kidobni őket. Egy pötty ragasztóval, néhány gombbal, textilcsíkkal máris készíthetünk zoknibábot: mackót, kutyát, nyuszikát és kígyót – őszintén szólva mindig kígyó sikerül.

Kígyó. Ha már a kígyónál tartunk: nincs nagyszerűbb dolog, mint az évek óta kerülgetett teextildarabkákból kígyót varrni, megtölteni a teljesen felesleges puha dolgokkal, aztán rábízni a gyerekre, merre sziszeg a kígyó.

Orvosos. Szintén alapjáték, ráadásul ezekben a nyirkos, náthás napokban aktuális is. Bármelyikünk lehet a kis beteg, akit meghallgat a doktor néni, bácsi – és teát főzni is elég érdekes. Előnye, hogy ha fáradtak vagyunk és elvállaljuk a beteg szerepét, talán lesz tíz nyugodt percünk vízszintesen (ez azért nem biztos).

Fényképalbum. Minden gyerek szeret fényképeket nézegetni – különösen, ha őt ábrázolják. Válogassunk fotókat, gyűjtsük egy kupacba, s ha akad otthon üres album, rakjuk bele (ha nincs, csinálhatunk is, de az már igazán haladóknak való feladat).

Papás-mamás. Úgyis minden óvodás ezt játssza – miért ne lehetne otthon is?! Persze érdekes, ha anyuka férje lehet a kisfiú, vagy a kislány végre megszerzi magának a papát. Ha azonos nemű a kisgyermek, mint mi, az se baj, vállaljuk el nyugodtan magunk a bonyolultabb feladatot. Ha több gyerekünk van, nagyon érdekes dolgokat tudhatunk meg papás-mamás játékukból a saját házasságunkra vonatkozóan.

Mackó színház (lehet nyuszi is...). A mackók elunták magukat a polcon, színházi társulatot alakítottak és most eljátszanak nekünk valami érdekes darabot.

Divatbemutató. Egészen elképesztő felfordulással jár – de utána legalább végre rendet lehet tenni a szekrényekben. És nem csak a kislányok imádják, ha végre legalisan felhúzhatják szüleik ruháit! Ha van otthon fényképezőgép – polaroid a legjobb -, a legaranyosabb „kollekciókat” meg is örökíthetjük.

Torna óra. Ezt nem is kell magyarázni – a gyerek minden másodpercnek örülni fog, amit végre mozgással tölthet. És őszintén szólva nekünk sem fog megártani…

Virágcserép-festés. Vízfesték, ecset, újságpapír a földre – és máris újjá varázsolhatjuk a cserepeinket. Nem kell feltétlenül bonyolult formákat festeni, jöhetnek a színdúsabb absztrakt elemek is.

Terménykép. Ragasztós papírra ízlésünknek és a kamra aktuális állapotának megfelelően elhelyezünk babot, rizst, lencsét, bármit – ha jól csináljuk, kép lesz, ha nem, akkor absztrakt mű.

Szerző: Török Monika