|
A testvérekről
Dukai Éva 2005.04.12. 07:12
Sokféle vélemény van arról, hogy hány év legyen a testvérek érkezése között.
A testvérekrõl Ha a szülõknek módjukban áll megtervezni a kicsi születésének az idõpontját, jó, ha tudják, hogy nem ajánlatos testvérkét a világra hozni csak azért, hogy az elsõszülöttnek társasága legyen. Ha két éven belül érkezik a második, igen megterhelõ hónapok következnek, mert két apróságot kell pelenkázni, etetni. Az eltérõ napi teendõk egyeztetése kész mûvészet. Segítség nélkül általában nehezen megvalósítható.
A kis korkülönbség elõnyei késõbb mutatkoznak meg, és számosabbak, mint a hátrányok. Viszonylag rövid idõ után elmúlnak a babagondozás évei, és az anyák is nyugodt lélekkel szentelhetik idejük egyre nagyobb részét a hivatásuknak is. Egyszerre viszik õket oviba, majd iskolába, könnyebb közös programot és játékot kitalálni nekik. A nagyszülõk, pótmamák is talán szívesebben vállalják az egymással játszó testvérpárt. Biztos, hogy a kicsik veszekszenek is egymással, viszont kapcsolatuk igen szoros lesz. Jobban hiányoznak egymásnak, ha nincsenek együtt.
Sokak szerint több gondoskodás, nagyobb anyagi jólét jut az egykéknek, de az is igaz, hogy nagyon egy szál egyedül maradhatnak életük folyamán. A több gyerek más szempontok miatt ad többet a gyerekeknek és a szülõknek.
Ha addig vár az anya a második szüléssel, míg az elsõ gyerekkel már sikerült megszervezni a család életét, a két gyerek között egy idõre ismét ura lehet a saját testének: nem szoptat, nincs áldott állapotban, utazhat, dolgozhat, levegõhöz juthat, lazíthat egy kicsit.
Az elsõ gyerek addig „birtokolhatja” édesanyját, amíg az ovis barátságok és az egyre érdekesebb külvilág el nem csábítják tõle. Valószínû, hogy kevesebb lesz a két gyerek közt a versengés, ám kapcsolatuk nem lesz olyan szoros, mint a korban egymáshoz közelebb esõ testvéreké.
Bármekkora is a korkülönbség, biztos, hogy a testvérek az együttélés során olyan készségekhez jutnak, amelyek felnõtt korukban nagy hasznukra válnak: alkalmazkodniuk kell egymáshoz, néha lemondani a másik javára valamirõl, máskor harcolni az igazukért. Nem lesznek olyan önzõek, mint az egykék, akik otthon nem tanulják meg elosztani az édességet vagy a játékokat. Amikor óvodába kerülnek, akkor szembesülnek azzal, hogy nem mindig elsõnek kapnak uzsonnát, esetleg ötödiknek mondhatják a verset. Ez az alkalmazkodás elsajátítása érzelmi életük fejlõdésére jelentõs hatással van. Az óvodának mint nevelési intézménynek a leghatékonyabb eszköze – egyben a kisgyermekkor legfontosabb és legfejlesztõbb tevékenysége – a szabad játék. Nagyon fontos még a mindennapos mese, az énekes-zenés játékok, a szabadon választott ábrázoló tevékenységek, a mozgás, a környezet megismerése. Az örömmel és szívesen végzett utánzásos játékos tevékenység.
Az óvodai tanulás lehetséges formái elsõsorban az utánzás, a spontán tapasztalatszerzés, a gyerekek kérdéseire adott válaszok. Mire elérkezik a ballagás ideje az óvodában, a gyerekek többsége testileg és szellemileg is iskolaérett lesz. Azonban nem volna szabad elfelejteni, hogy az iskolába nem iskolások, hanem óvodások mennek. Ezért kellene az elsõ két évnek egységet alkotnia, és az óvodához közelednie, nem fordítva. Mert ebben az életkorban még nagyon nagyok az egyéni különbségek a készségek elsajátításában.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
