Nyugat-Európa és az Egyesült Államok munkaerőpiacán úgy látszik, mindent meghódít e tevékenységforma. Nálunk egyelőre inkább csak álmodoznak, rengeteget beszélnek róla, na, jó -  készülődnek rá.

A Munka Törvénykönyve  legfrissebb módosítása szerint a távmunka olyan munkavégzés, amely alkalmazotti viszonyban történik, de nem a munkaadó telephelyén. Távolról, elektronikus eszközön végzett tevékenység, melynek eredményét a dolgozó elektronikus úton juttatja vissza a munkaadóhoz.

Álmodoznak róla minden rendű és rangú munkanélküliek (nők, férfiak, vidékiek és fővárosiak, sokgyermekes szülők és gyeses kismamák, friss diplomások és érettségizettek, mozgáskorlátozottak és az ingázásba belefáradtak, no meg bárki, aki nem kedveli a kötöttségeket és szereti a kockázatot). Valaki csak mellékkeresetként vállalná, más vállalkozóként ebből élne meg. Álmodozik róla az állam is, abban bízva, hogy a munkanélküliséget csökkentheti vele, és egyben az EU-s normát (10-13 százalék) némileg megközelítheti. A részmunkaidős foglalkoztatás víziója – teljesen logikusan - egyesül a távmunkáéval. Az idén például 800 millió forint áll rendelkezésre a távmunka-támogatásra. Vérmes reményeik szerint a jelenlegi 2 százalékos arányt megkétszerezik vagy megháromszorozzák, 2008-ra pedig százezer új távmunkahelyet hoznak létre.

„Nem adják ingyen”
A távmunka itthon tehát egyelőre születőben van. A megfelelő számítástechnikai háttér, a havonta fizetett, elképesztő árú internet-hozzáférés, az autodidakta módon megszerzett felhasználói ismeretek és az elszántság azonban még mindig nem elegendő a sikerhez. Amellett, hogy a távmunka inkább a képzettebb rétegek munkamódszere, és a diploma (diplomák), a speciális szaktudás mellé sokszor elvárt a magas szintű nyelvismeret – még a számlaképesség erényével is rendelkeznie a versenyzőnek, tovább szaporítva ezzel a kényszervállalkozók számát. Azok az elgondolások, melyek „valami jó kis adatrögzítésben, szövegszerkesztésben” bizakodnak, nem realizálhatók – mert ilyen munkákkal egy munkaadó sem szolgál.

A szabályozás szerint ma bárki kérheti, hogy őt távrendszerben foglalkoztassák, ám minden cég szabad döntése, hogy enged-e a kérésnek (erre köteles 15 napon belül választ adni). Senki nem kötelezhető ugyanakkor arra, hogy otthonából dolgozzon, az ilyen irányú felkérést bárki következmények nélkül visszautasíthatja.

Keresett keresők
A legtöbb eséllyel azok a pályázók indulnak, akik a piac által is keresett szakterületek ismerői. A leggyakrabban előforduló állásajánlatok a programozóknak, a különböző weboldal készítőknek, -fejlesztőknek és designereknek, esetleg grafikusoknak szólnak. E területeknek csak a hozzáférés és a számítógépes park szabhat határt. Nem ritka a hirdetésszervező és értékesítő munkakörök meghirdetése sem, esetenként pedig a rendszergazda vagy a titkárságvezető posztja is távmunkatársra vár. A fordítói, újságírói, lektori állások időnként szintén fellelhetőek a munkaközvetítő oldalakon.

A vállalatok alig alkalmazzák a távmunkát, külsősök megbízása esetén pedig preferálják a költségként leírható szolgáltatásokat, kibújva a magas TB terhek, személyi költségek fizetése alól. A klasszikus, alkalmazotti távmunka jelenléte hazánkban elenyésző, elterjedését a TB-fóbián kívül a konzervatív munkakultúra, a menedzserek újtól való ódzkodása is hátráltatja.

Államilag ugyan folyamatosan támogatják a távmunkahelyek kialakítását, pályázatok várják tárt karokkal azokat, akiknek valami épkézláb tervük van, informatikai vállalkozások, kutatóintézetek és érdekképviseletek fognak össze, hogy „kedvet csináljanak” hozzá, ám egészében elmondható: távmunkássá válni 2005-ben kifejezetten nehéz.

Becsapott keresők
További akadályt jelentenek a kamu állások, a szélhámos ajánlatok. Míg a munkaerőpiacon az állás- és munkakeresés a munkavállalók számára mindig ingyenes, számos cég kér mégis bizonyos pénzösszeget előre – regisztrációs vagy belépési díj, esetleg „kaució” formájában. Ha ilyennel találkozunk, soha ne fizessünk! Az elektronikai berendezések összeszerelését ígérő cégeknek sem szabad bedőlni, ugyanígy lebeszélünk mindenkit a „szerezz pénzt szörfözéssel” típusú kereseti lehetőségekről, vagy a pilótajátékokról, és bármiről, ami irreálisan magas fizetéssel kecsegtet (feketelista). Mivel a Fogyasztóvédelem egyre szaporodó feladatai közé még nem került be ez a problémakör, és a jogi számonkérés malmai itt is lassan őrölnek, a kétes üzletektől alapvetően a józan ész és a kritikai érzék védheti meg a munkakeresőket.